Egy kedves ismerősömnek köszönhetően jutottam el a Bükk egyik parányi foltjára, a Kerek-dombra. Mivel turistaút nem vezet oda, a Google Earth térképét hívtam segítségül, a kinyomtatott térképpel a zsebemben könnyen ráleltem az oda vezető földútra.

Távolról első pillantásra nem látszott semmi különlegesség, maga a domb sem nagy területű, de hatalmas kincseket tartogat a vadvirágok hódolóinak.

Magával ragadó látvány, már alig vártam, hogy odaérjek. Valójában ez inkább egy kaszálórét, mely a gondos kezelésnek köszönhetően fantasztikus flórával rendelkezik.

Mutatok is néhány ott élő szépséget.

A védett réti iszalag a boglárkafélék családjába tartozik. Ottjártamkor terméseit érlelte, de a szép időnek köszönhetően újra virágzott. Érdekes és szép látványt nyújtott a látvány. Ennél a fajnál egyébként ez teljesen természetes. Üde színfoltja volt a rétnek.

A piros pozdor kedves fészekvirágzata szokatlanul kimagaslott a pázsitból. Ez a vadvirág is védett!

Hazánkban a rutafélék egyetlen képviselője a védett nagyezerjófű. Sudár termetű, fantasztikusan szép virágzattal. Szárában és leveleiben olyan illóanyagot tartalmaz, mely a bőrrel érintkezve fájdalmas, hosszan és nehezen gyógyuló kiütéseket okoz. Ennek ellenére sajnos még mindig nagyon sokan letépik virágai miatt.

Bár nem először találkoztam a védett piros kígyószisz virágaival, ez a látvány mégis meglepett. Hosszú, sudár száron, vastag "varkocsban" volt a virágfüzér, szédületes látványt nyújtva. Nézzünk csak meg egy szálat külön is!

Csodaszép! Igazi löszgyepi növény, ez volt az egyik különlegesség, ami idehajtott. Végtelenül örültem a látványának!

A nagy pacsirtafű feltűnő színével hamar magához csalogatja a vadvirágok kedvelőit. A rovarok is igen kedvelik. Védett faj!

A védett tarka nőszirom elég gyakori faj hazánkban, szépségével azonban sajnos sok koca turistát elcsábít, többször láttam már letépett, majd később eldobott példányait.

Legnagyobb meglepetésemre találtam még egy védett kosborfélét is a réten, pedig erre már nem is számítottam.

A bíboros kosbor az egyik leggazdagabb színváltozatú kosborunk, én nagyon kedvelem emiatt. Megszállottan gyűjtöm is róluk a fotóimat.

Közelebbről nézve már látszik a virágzaton az elmúlás jele, de talán megbocsátható egy ilyen állapotban készült felvétel, hiszen csodaszép még így is.

Még sok-sok szépséget tartogat e parányi hely, vissza kell térnem egy másik időpontban is. Ahogy szoktam, most is visszatekintettem fotózásom helyszínére.

Hátterében a Bükk magasabb csúcsaival, gyönyörű keretet kapott az "én kis dombom". Elérkezett a búcsú pillanata, mennem kellett, de visszatérek ide, ígérem.